Fekete Nap
Kiss Tibor -- Király Farkas
Valahogy beteggé lett a Föld,
valahogy feketébb lett a zöld,
valahogy egyre több a méreg
a levegőben
Lehet, hogy változtatni késő,
és már írja nevünket a véső
faragott kövekre a végső, nagy
temetőben.
Refrén:
Maholnap feketén kel fel a Nap,
mindenki együtt fűbe harap,
de ez a dal majd akkor is szól,
ezt tudod jól.
Ha egyszer feketén kel fel a Nap,
belőlünk semmi nem marad,
nem lesz majd más, csak füst meg por --
meg rock 'n' roll.
Hiába minden rossz előjel,
mégis rombolunk nagy erővel,
azt hisszük: okosabbak vagyunk,
mint a természet.
Szeméthegyek közt élünk egyre,
elvágyunk egy messzi hegyre,
de nincs rá pénz (pénz, pénz) -- és unjuk
már az egészet.
Eltörnek a fiolák. Ömlenek névtelen napok és szerek. Égitesteket kerget-bolyongtat az idő, autógumikat vet ki magából a Föld, az Anya. A gépeken rozsda születik, vastagodón rajtuk megül. Az ég csodaszürke. Házad udvarán gödröt áss, öntözz. Gondosan, óvatosan: miből lettél és mivé leszel, eszedben tartsd. Ültess életfát. Majd növekvő árnyékában tűnődj: zuhanás a jelen, nem felemelkedés.
Elpazaroltuk a Föld erejét,
de holnap az életünk lesz a tét,
ha odafigyelsz, már láthatod
hogy közel a vég.
Már ébredeznek a forró lángok,
hamufelhők, gyilkos hullámok,
eljött az idő, hogy észre térj,
te emberiség.
Mert holnap feketén kel fel a Nap,
mindenki együtt fűbe harap,
s ez a dal majd hiába szól,
ezt tudom jól.
Ha egyszer feketén kel fel a Nap,
belőlünk semmi nem marad,
nem lesz majd sör, nem lesz majd bor,
nem lesz a kasszák előtt sor,
nem lesz majd más, csak füst meg por --
meg rock 'n' roll! |
