Fekszel a szobádban, egyedül
A négy fal közt lélektelenül
Az árnyékod falra festve
Veled lesz az minden este
Nem nézek rád évek óta
Hajnali ködben sem néma szóra
Könyörtelen ez az élet
Csak falra festett az árnyékképed
Refrén:
Ahová mész, követ téged
Utánozza a lépésed
AZ árnyék, mint egy kém
Nyomodban, ameddig élsz
Elmúlt idők hajnalán
Az árnyékod messze jár
Mikor újra visszatér
Örökké elkísér
Az árnyékod nem beszélne,
De úgy látod, mintha élne
Nem felesel, nem ordibál,
Nem kérdezi: "Mennyit ittál?"
Veled van ő minden bajban
Esőben, sárban hóra tapoadva
Veled van ő még az ágyban
A paplan alatt méla bájban |
