...A Kezdetektõl
Hol az árnyék fényre lép, a holtak útja véget ér
Lelkek rejtett ösvényén a végtelen tárul elénk
Ártatlan, menybéli fény sötét árnyak tengerén
Osi törvény szerint élt, míg lázadást nem szült a mély.
"Salutáris hóstia, quaecaéli pándis óstium
Bella prémunt hostilia da róbur fer auxilium."
(Aquinoi Szent Tamás 1391)
Szenvedj még, a lelked ég, a Gonosz benned orült szép
Szakítsd szét a bilincsét, (így) szabadítsd meg ösztönét.
Dominus vobiscum, dominus nortum
Gratias agamus, domino deo nostro.
Az elkárhozott sötét lelkek, kiket a szakadék mélye eltemet
Alázattal hajtanak fejet a Tagadás szent felségének
Túlnove a pokoli helyet, s hatalmuk élvezve ösztönök felett
Hírnökükkel hadat üzentek az égben rejlo, mennybéli fénynek.
A néma Hold reszketõ keze árnyakat festett az ördögi seregre,
Ahogy fegyverét csapásra emelte a fénnyel vértezett angyali fejekre.
Hirtelen elnémult az õrjöngõ tömeg,
a pokoli zajt halálos csönd törte meg.
Megsemmisülve, kínjukat szukölve hódoltak egymásnak
le nem gyõzötten.
Hisz a kezdetektõl tart e túlvilági ütközet,
Mely gyõzelemhez talán soha nem vezet.
A bunnek határmezsgyéjén õsi törvény szerint él
Sötét árnyak tengerén az ártatlan, mennybéli fény.
Hol (a) végtelen tárul elénk, lelkek rejtett ösvényén
A holtak útja véget ér, s az árnyék örök fényre lép. |
