Exitus
Hogy értsd, az az Élet mennyit ér,
Mire szült Téged a lét, Néha látnod kell, hidd el
A halál hogy ragad el.
Adj esélyt nekem, túl az emlékezésen
Mikor ébred a fény bennem,
engedj el, itt nincs helyem.
Hív az álom, az örök, mély,
hogy elnyeljen a sötét éj.
Mondd, meddig tarthat még,
ez az őrült közelség?
Adj erőt nekem, ha tart a döntő küzdelem,
Égjen a fény bennem,
csak ez tarthat életben.
Vár az álom, az örök mély,
Hogy elnyeljen a sötétség.
Mondd meddig tarthat még
Ez az őrült közelség?
Adj hitet, ha már az éjjel súlya körbezár.
Egy másik világ vár, vissza sosem enged már.
Ez az álom az örök mély, mindent elnyel a sötétség.
Nézd most rögtön véget ér ez az őrült közelség.
Hideg a tested, a lelked, a pokolban feketék a fények.
Látod, hallod, érzed végigszánt mindent a végzet! |
