Fátum
Lakheszisz, lásd meg:
mily szilánk ékelõdött
jég virággal redõzött
szívbe; S lásd érlelõdött
mély viszály éltem bûnös
szálán. S úgy fáj-fáj
ádáz árny-árny
lelkemen száz száz
eret vág-vág.
Zord e lét. Súlyosan igáz, hogy miért ítélkezhetek fátumok felett.
Forr a mély, gúnyosan vibrál a fény elrendeltetett; sorsom szabjam meg.
Sors, kacér múltadtól szikrázón szép szemedbe nézek, s sírom ásom meg.
Rút szilánk döfte át száz
jégvirág-redo hártyán
szívem, hogy gyulölt álcám
lenyúzva testáljam rád, Lakheszisz |
