Fekete Láz
Gyulölöm, tudja miért, kényszerít rá minden gyilkos kéj.
Gyulölöm, mindezért a buntudatlan vágyakért:
Ahogy éget a kín, lüktetőn mar belém,
Álmok mélyén kísért a gyötrelem szülte remegés.
Súlyos árny néz le rám,
meghasonlott szárnya körbezár.
Elragad a bunös láz,
átokként földig megaláz.
Meddig sújtasz le rám,
sötét lelku, démoni magány?
Kérlek, adj megváltást,
megszállottan nem élhetek már.
Bunhődöm mindenért az öntudatlan ébrenlét szélén.
Bunhődjön épp ezért, eltaszított lelke legmélyén
Addig égjen a kín, lükteton marja míg,
Rabul ejti szívét a gyötrelem szülte remegés.
Nézz le rám, súlyos árny,
megtagadtam énem uralmát.
Elveszett a bunös láz,
meghalt bennem minden gyilkos vágy.
Gyulölöm, tudja miért, kényszerít rá újra minden kéj.
Gyulölöm, épp ezért a buntudatlan vágyakért:
Ahogy éget a kín, lüktetőn mar belém,
Álmok mélyén kísért a gyötrelem szülte remegés.
Súlyos árny, szánj meg már,
eltaszított lelkem járja át
Az elveszett bunös láz,
míg a halál féltve ölel át. |
