Non Omnis Moriar
Ave verum corpus natum
Vere passum immolatom
Prestet fides suplementum
Tibi secor meum tutum.
Számuzött élõholt miért kísértesz, mondd.
Álmomból végre most ölts testet titkon.
Ráncot gyurt arcodon száz év fájdalom
Reszketõ hangodon súgd meg, miért zokogsz.
Nézz szét miért lázas infernó?
Hol szép gyermeked gyarlón
Dúl szét sírokat, haldd, hogy
Száz szív üvölt fel fájón.
Nézd kezét, hány szent pirosló
Csepp vér szárad rá fakón?
Itt állok, lásd: éget a vágy.
Orülten fáj, hogy nincs nyugtom már.
A végtelen táj, majd markába zár,
De bennem a vágy bosszúért kiált.
Számuzött éloholt, nézz túl gyászodon.
Tépázott sírodon még nõ árva szirom
Mely csöndjével körbefon, és megsúgja titkon:
Miért még e sajgó infernó?
Nézz szét hány rút pirosló
Csepp vér vész el bosszúdtól! |
