Elmosódott emlékek
Keserûn édes szavak
Összedõlt templomok bús téglái alatt
Egy halott liget fáinak
Hajdanvolt levelei közt
Hervad a világ, hasad az ég
Könnyes esõ fölött
Mint õszi virág, hervadok én is
Üvölteném bánatom az égig
De fény helyett csak az esõ vár
Mit szerettem, rég elmúlt már
Fekete levelek hullanak
Nézem az esõt, mint szakad
Lelkem, mint sötét felhõ száll
Nincs születés, nincs halál
S amit az esõ a földre tér
A víz patakokban folyik szét
Majd együtt fekete levelekkel
Táplálják az õsi anyaföldet... |
