Van neked, ne kérd,
Ölel a régi fény
Akarni kell,
Ne legyél túl szerény
A szem, ha látva néz érzi,
Hogy valami jön
Te változol ki ez a régi szörny?
Van, hogy érzed azt ami vár
Fehér utazás
Kell, hogy mindent láss
Ha lépsz kitalálsz
Elkap a láng, más Ölelés
Nincs kötelék
Önmagad közepén
Legyen az amit ér!
Legyen mindig szabad a mély
Legyen mindent ismerő
Olvadó... jégmező!!!
Van neked, ne várd,
ölel a régi váz
Kalózkodik veled a változás
Az értelem bolyong
Madarak űzik el
Keselyű, ami Vadakat tüntet el...
Van, hogy érzed...
Legyen...
Van neked, ne várd,
ölel a régi fény
Akarni kell, ne legyél túl szerény
A Test ha fáj tudod füveket éget el
Kalóz, ami tüzeket ünnepel...
Korrekt kompromisszumot kötöttem kegyetlen kínjaimmal. Kivárva a kellő alkalmat kietlen kalandjaim közepette, kiégett karom kiáltozó ereiből kilépett hát valaki Kegyelmet kinálva keserveimre... |
