Kezem fehér padon, vonalakból fűzött álmok
Szememben a hű lapok megőrzik minden áron
Hidegben a tűzfalak, melegben a jégcsapon
Beszédes múltakat, amit csak sötétben mondhatok el
Akit megszoknál néha nem érted,
Amit nem kíván a test sem a lélek
Jelekből írott minden szó, sötét por
Kezedben egy gondolatról szól, magamról
Tovább, ha nem érted, rajzolok még egy képet
Keresztet fűz a vén, a rózsák már beértek
Figyeld a ráncait
Ő már az útra vár
Figyeld hogy eltűnik
Pedig még radírt sem dörzsöl a vég.
Akit megszoknál néha nem érted,
Amit nem kíván a test sem a lélek
Jelekből írott minden szó, sötét por
Kezedben egy gondolatról szól magamról
Jelekből egy utolsó levél, menni kell
Leírva, hogy miért hagylak el
(Szóló)
Akit megszoknál néha nem érted,
Amit nem kíván a test sem a lélek
Jelekből írott minden szó, sötét por
Kezedben egy gondolatról szól magamról
Jelekből egy utolsó levél, menni kell
Leírva, hogy miért hagylak el |
