Néma éj, nem szól senki rám
Útra kél, a végcél messze vár
Hazafelé, a hold mutat irányt
Hosszú utamon, fáradt útitárs
Végre új érzések közé
Elég volt már a szürkeség!
Most nem hagyom, nincs visszafordulás!
Nincs erőm, de hajt a vágy!
Ébred már a szó, megérint a fény
Rám borul minden jó, újra szép
Ami volt nem elég
Kell egy hely hol tiszta az ég,
Vár a másik oldalon
Jön egy hang, ismét belém hatol
Távoli zaj, nem fáj hogyha szól
Megmaradt érzések felé indul
Visz az út, vár a menedék
Régi, új érzések felé
Elég volt már a szürkeség!
Most nem hagyom, nincs visszafordulás!
Nincs erőm, de hajt a vágy! |
