Nem látom, mégis itt van és
Nincs vonal, mégis hív.
Nincs zár az ajtókon, de mégis bezár.
Nem hallom, mégis itt beszél,
Nincs szíve mégis sír.
Nem enged elmenni, de hûvös, mint a jég.
Rám se néz, Rám se szól,
Le se fog, be se zár,
Ömagamtól tart csak távol.
Rám se néz, Rám se szól,
Le se fog, ki se zár,
A karjai közt rabként élek rég
Úgy szeret, hogy közbe valami fáj
Úgy vág át, hogy jónak látszik mind, de hazugság
Úgy vigyáz, Rám figyel, hogy soha nem enged el
Úgy szeret, hogy követ mindenhol
Senki mást nem ölelt így
Senki mást nem szorít így
Senki más nem karmol így
Senki más nem szeret így
Senki más nem gyûlöl így
Nem érzem, mégis átkarol,
Nincs szíve, mégis sír
Nem enged elmenni, de hûvös, mint a jég. |
