Nagy Testvér meghallá Költőnek énekét
Ki dalol igazat, valósat és sértőt
Nagy Testvér haragnak haragját érezé
A kezét emelé, döntését meghozá
Kémeit 5-6-7 határba szétküldé
Azok megtalálák, éjszaka ráronták
Költőnket meglelék, bilincsbe ott verék
Dalait elvevék, a házát égeték
A nyáját kergeték, asszonyát megölék
Hegyeken, völgyeken, síkságon hurcolák
„Ugye ez a könyv, amit rám írtál
Nem is túl nedves ahhoz,
Hogy végre kimoshass már magamból
Ki veheti ki a bölcsességet
Az aszfalt tört fogakból
Ha ez az ünnep örökké tart”
Nagy Testvér elébe erővel elmarják
Ő meg ott haraggal tömlőcbe veteté
Vereté, kínzatá, nagy falhoz láncolá
Fagattá, de ő már bűneit nem báná
„Hallom gyáva vagy félni”
Bírák és Helytartók másnap elítélék
„Olyan jól tükröz ez téged”
Hajnalban vezeték, Főtérre viteték
„Duplára tükröz és harmaddá oszt szét”
Emberek leköpék, megverék, kövezék
„Ne félj és ne számolj, hagyd csak, hogy magától múljon el”
„Sólyomszemmel jár beléd és csendesen vállalón
Ahol éppen a csatát vesztik el
Ugyancsak feszül a széttárt mezőnk és páráz egy kissé a föld fölé
Én meg még arrébb sem nézhetek
Ó úgy látom, ó a maradék csillaggal játszol el”
„Sólyomszemmel jár beléd és csendesen vállalón
Ahol éppen a csatát vesztik el
Ugyancsak feszül a széttárt mezőnk és páráz egy kissé a föld fölé
Én meg még arrébb sem nézhetek
Ó úgy látom, ó a maradék csillaggal herdálsz el”
Mindenki láttára a máglyán végezé
Csontjait szétszórá, írmagját kiírtá, eltörlé
Szellemét azonban...
Azt sosem találta
Talán ma is itt van
Közelebb, mint ahogy gondolnád |
