Állok a sarkon, körülöttem népek,
Jönnek mennek okosak és szépek.
Változó világ, álarc és lepel,
Az igazat néha rejteni kell.
Ezernyi ház és beton kaszárnya,
Zeg-zugos utcák döglött homálya.
A társtalanság szétáradt bennem,
Túlcsordul, és kiönt szivemben.
Sok ember él itt, kergeti célja,
Bődülve zörög a gépek acélja.
Beteg földünk állata vagyok,
Odass hát neki, csak adok, és kapok.
Refr.:
Ne gondolj arra majd mit teszel,
Mikor a múltad már nem érdekel.
A mának élj, ne kergess álmot,
Nem hoz a holnap békét csak átkot.
Refr. még 6x |
