Szürke asztaloknál ültem sokat egymagam,
Cigaretta füstben szőttem nehéz álmokat,
Vándoroltam sokat a szaban ég alatt,
Szívem mélyén a sok emlék itt maradt,
Állmok nélkül alszom el rád hajolva,
A pokolból nézek fel a csillagokra,
Fel tör bennem oly sok emlék meg fakulva,
Minden éjjel gyertya ég az ablakomba,
Egyre csak vissza járnak hozzám a tegnepok,
Nem tudhatjuk még hogy mit hoznak majd a holnapok,
Részeg hajnalok mámoros éjszakák,
Üres aztalok pár összetört pohár,
Néha szárnyalunk mint égen a szabad madár,
Ijjedten vágtatunk mert szívünkben hiúság,
Kicsi porszemek vagyunk ha veszítünk elbukunk,
Repülni szeretnénk feljebb de nem tudunk,
Egyre csak vissza járnak hozzám a tegnepok,
Nem tudhatjuk még hogy mit hoznak majd a holnapok,
Részeg hajnalok mámoros éjszakák,
Üres aztalok pár összetört pohár,
Egyre csak vissza járnak hozzám a tegnepok,
Nem tudhatjuk még mit hoznak majd a holnapok,
Részeg hajnalok mámoros éjszakák ha veszítünk elbukunk,
Üres aztalok pár összetört pohár, |
