Ezüst Könnyek
Ezüst könnyekkel ébredt a hajnal,
Álmaim taposta szét egy gyönyörű angyal.
Minden, amit eddig magam előtt láttam,
Eltűnt előttem egy gyönyörű világban.
Kezek nyúlnak felém, s húznak le a mélybe,
Eltűnhetek én is a végtelen sötétségbe.
Minden irányból fájdalom hatol át,
Most úgy érzem, vágyom a halált.
Ezüst könnyek hullnak fekete koporsómra,
Földet dobnak rá, s temetnek a múltba,
Fejfámon már csak egy mondat ragyog:
Mégsem őt akarták a gyönyörű angyalok.
Mindenki sír, csak én mosolygok csendben,
Mégsem az történt, amit elhittem.
De most látom, páran még szerettek,
Épp csak Ő nem. Elköszönök: ég veletek. |
