Mintha vezényszóra csörögne az óra,
Azért, hogy keljek fel.
Fülembe zúg a reggeli csúcs,
- ne aludjak el -
Tiszta lappal indulhat a nappal,
a pofámat megmosom.
Nyomás a hegyre fel, vár a munkahely,
Közben lapítok a villamoson.
A tegnap íze a torkomban,
Sárgul a lámpa, én átfutok a pirosban.
A hajnali kábult arcába bámul
Két deci boldogság.
A haverja szídja a slukkot mélyre szívva
- irány a mennyország ! -
Koszos bejárat, leragasztott árak,
És átver az eladó.
Szokás szerint, csak néhány forint.
Jöhet egy újabb bombariadó !
A nedves gyufa lángja lobban,
Most álmodok ébren, vagy ébren vagyok álmomban ?
Lomgyár - álomgyár - sajnálomgyár
Lomgyár - álomgyár - útálom már,
Pedig a miénk, ez a beígért alomgyár !
Összefont kezek, nem tudom kik ezek
Az aluljárókban.
Valaki mozdul, a kocka fordul
Hol az isten valóban ?
Rohanó autók - rohadó ajtók
Hol van a fönt és a lent ?
Ez látvány-operett - egy elefánt-piruett
Vízibalett- parlament.
Az agyam néha úgy bekattan !
Most álmodom ébren, vagy ébren vagyok álmomban ?
Lomgyár - álomgyár - sajnálomgyár
Lomgyár - álomgyár - útálom már,
Kevés aki van, sok az aki nincs, ez álomgyár !
És megint hat óra, ha pontos az óra,
Mehetek hazafelé.
Még egy napnak vége, felköpök az égre:
- ennyi a holnapé ! -
Kábel - bábel -,sláger - lágerbe
Szűkül az értelem.
Csúszom a fotelben egyre lejjebb
És már élni sincs kedvem!
Az agyam néha úgy bekattan!
Most álmodom ébren, vagy ébren vagyok álmomban? |
