Önmagamba zárva, egy csettintésre várva
Csak a szív mozdul mozdony-monoton
Az egyetlen, az árva.
Te hozzám értél, majdnem elkésve
Fogaimra gyűrött nikotinnal üvöltök a mélybe.
Megkapaszkodtam, válladat fogtam
Összeaszalódott reményeimmel
Magamba fojtottan.
Te hittél engem, én a szádból ettem
Két szűk repedésen át- látva mindent megszerettem.
R.: Simogass árnyék a létsivatagban!
- dehogy elégjek - simogass, kérlek!
Te légy a térkép s én örülök halkan.
Kapzsi titánok, hazatalálok!
Túlvilági, meredek kómából ébredek,
Tápászkodom a sárból, előttünk retteg a rengeteg.
Már hallják léptemet, hódítok földeket
Vadrózsáktól megtépázva szelídítünk
Egy vérebet. |
