Neki a tavasz a hit volt,
engem várt a lány.
Téged a divat hajszol.
Tengercsepp - magány.
Neki a nyár az égbolt,
Nekem a társaság.
Téged a nap megéget,
Minden megszokás.
Refr.:
Valaki egyszer majd röhög ezen,
Hogy átgázolt rajtunk a történelem.
S mi öntudatlan Istenek,
Csak úgy vagyunk, mint a többi!
Neki az ősz az álom,
Nekem egy szürke tér.
Neked csak egyszerű másnap,
Tölts rá, ha ennyit ér!
Neki a tél halálszag,
Nekem a szembeszél.
Téged meg elnyel a látszat,
Csak a csend beszél!
Refr.:
Valaki egyszer majd röhög ezen,
Hogy átgázolt rajtunk a történelem.
S mi öntudatlan Istenek,
Csak úgy vagyunk, mint a többi!
És lesz majd ötödik évszak.
És majd lesz a múlt,
Melyből a kiválasztott
Semmit sem tanult. |
