Ébred a város, és fáradtan kúszik a metró.
Egy öltönyös úr csapkod, mert kizárta az ajtó.
Zsebórája svájci, de ideje nincsen.
Két csöves meg összeveszik a csikken.
A tegnapi mámor még nyomokban látszik,
A holnap embere az életével játazik.
Poros arcán elkent rúzsfolt, neki így jó!
Anyja sápadt, tegnap szép volt, ma csak ringyó!
Refr.:
Zajlik élet, indul az őrült rohanás,
- BUDAPEST! BUDAPEST!
De nem az első, nem ez az utolsó állomás.
- BUDAPEST! BUDAPEST!
Egyöreg hölgy cigit árul magában énekel.
A sarokban valakit vernek, senkit sem érdekel.
Kávészaggal és füsttel telik a presszó,
Valami szar zene szól, tömegsikert rág a magnó.
Egyszerű figurák, egyszerű életet élnek,
S nem veszik észre, a saját lábukra lépnek.
A falakról gyémánt fogsor szebb jövőt ígér;
A tizenéves röhög rajta, rohan új dózisért.
Refr.:
Zajlik élet, indul az őrült rohanás,
- BUDAPEST! BUDAPEST!
De nem az első, nem ez az utolsó állomás.
- BUDAPEST! BUDAPEST!
Egyszerű figurák, egyszerű életet élnek,
De mindig örülnek egy újabb aranyköpésnek.
A falakról gyémánt fogsor szebb jövőt ígér;
A tizenéves röhög rajta, rohan új dózisért.
Refr.:
Zajlik élet, indul az őrült rohanás,
- BUDAPEST! BUDAPEST!
De nem az első, nem ez az utolsó állomás.
- BUDAPEST! BUDAPEST! |
