Már az első percben segítő kezekkel
Rád húzzák rabruhád.
Szemedben rácsok és nem is látod,
Gúzsba köt a vakvilág.
Csak egy mozdulat, ami kiránt a sorból
Leplét letépve hunyorog az égbolt.
Telnek az évek, begyűjt az élet,
És minden olyan megcsinált.
Ha futsz - elgáncsolnak, aztán fellocsolnak,
Dicsérnek: - csak így tovább! -
Mikor a fényre lépsz a sötétből
Óriásként tépsz darabot az égből.
De te csak egyedül vagy!
Van kinek ékszer, a tudat játékszer
Mely megóv, vagy megver.
A hülyének mentség, hogy nincs segítség,
Az okosnak fegyver
Csak egy mozdulat, ami kiránt a sorból
Leplét letépve hunyorog az égbolt. |
