Sötét az utca, sötét a ház,
kimerít az utolsó lámpaláz.
Poros az udvar, a kutya tetves,
és már megint én leszek a tettes.
Üres a szoba, üres a ház.
A rohadt látvány megaláz.
Fénytelen szavak, kénytelen könnyek,
feketén lángoló vastag imakönyvek.
Miért hiszed azt, hogy többet érnek,
akik gyengeségből új hitre térnek?
Te utolsó ..., te legelső ...-
engedsz a légüres térnek.
Pókhálók, falrepedések,
fogvájók, életlen kések.
Ennyi a készlet, mindenem kész lett,
s maradt még négyhavi részlet.
Néhány sor egy zsírpapíron,
hogy eljössz hozzám még valamiért.
Mielőtt szólnál, elnézést kérek
a ki nem osztott pofonokért.
Refr.:
Mi nem születtünk burokban,
Recseg a fogaskerék.
A nyakunkon szoros hurok van,
nekünk az élet visszabeszél!
Telefonszámok, egy törött szék
hangfoszlányok, csetepaték.
Zsúfolt napok, idilli képek,
agyamból mindent, mindent kitépek.
A tiltott dolgok visszatérnek,
- hogyha kell - hát szégyellem!
Ne gondold, hogy semmit sem érzek,
mert fáj a Győzelem.
Mi nem születtünk burokban,
harap a fogaskerék.
Nyakunkon szoros hurok van,
nekünk az élet visszabeszél. |
