Átkaik a csillagokból zuhannak ránk
Gúzsba kötik megfáradt kezünk
Az étel elporlad, ha megérinti a szánk
Vakságot fogad a két szemünk.
Távol a semmiből énekük hangja szól
Lidércfények lobbannak elő
Gyönyörűek, s a fátylak mögül látszik már valahol
Ahogy összeroppan tér, erő, s idő.
Boszorkányéj, városok tűnnek el
Boszorkányéj, gyönyörű látomás
Boszorkányéj, senki nem felel
Boszorkányéj
A tengerek hullámain megtörik a fény
Boszorkányok szállnak az égbe fel
Gyermekek sírnak az erdőben, valahol
A könnyekre száz sikoly felel
Vádolnak, gyűlölnek, átkoznak, ellöknek
Nem értik meg, mi nem változunk.
Vádolnak, gyűlölnek, átkoznak, ellöknek
Tetszik vagy nem, mi nem táncolunk.
Csak fájó szív marad, egy fájó pillanat
Elmúlik, és nem marad semmi más. |
