Koldus napok állnak az ajtóm előtt
Elvisznek mindent, mi belőled még megmaradt
Koldus vagyok és az sem érdekel
A földön fekvőkhöz nem volt biztató szavad
Nem félek, nem kérek
Nem könyörgöm, áldás sem kell
Ha eddig így volt, ne vigyázz most rám!
Szegénységem nem szokatlan
Nem vagyok halhatatlan
Ha így akartad, legyen hát ez a pokol az én hazám!
Koldus napok már sohasem múlnak el
A múlt csak emlék, egy kép, ami elveszett.
Koldus vagyok, látod könny nélkül sírok én
Ez itt a pokol. Innen út már hozzád nem vezet. |
