Sötét a szobádban, ülsz az ágyadon
Melletted egy marék gyógyszer, hasít a fájdalom
Mázsás súllyal az életed ott van a válladon,
Úgy érzed, nem bírod már, szép lassan feladod.
Adj még egy esélyt magadnak
Az nem lehet, hogy csak így feladtad!
Agyadban futnak a képek, üveges szemmel nézed,
Arra gondolsz éppen, szart se ér az élet
Minden napod egy szenvedés, nincs kedved az egészhez.
Hiába kéred az Istent, csak te vagy, aki segíthetsz!
Sokára jött el a hajnal, de még időben,
Érzed, hogy élned kell még, használd ki az idődet! |
