Harapj belém, hogy érezd a szádban a vérem ízét,
Egy furcsa táncot járunk egy sötét szakadék szélén.
Senkik vagyunk az időben, csak egy gyorsan múló emlék.
De ha holnap újra felhívnál, én megint érted mennék!
Nincs más semmilyen érzés, ami felvisz minket az égig.
Nincs már semmi kérdés, ez az ösztön nagyon régi.
Tele van este ez a szakadt diszkó, a fejed meg túl üres
Mégis elviszlek magammal, de most én nyitok tüzet.
Húz még ez az örvény.
Nincs már semmilyen törvény
Most én, én, én, én jövök!
Most én, én, én, én jövök!
Harapj belém, hogy érezd a szádban a vérem ízét,
Átver az idő, úgy érzem, elhagy, hiába kérnéd.
Valami kellene neked is néha, amitől jobban lennél
Én vagyok a gyógyszer, és ha hívnál, én megint érted mennék. |
