Obscured
Somewhere inside.
It's still obscured.
Darkness reflects.
Stronger than fear.
I seize control to inhale this final day.
I shut my mind but I'm falling anyway.
No.
And I think that I'm all alone.
I can feel the rain pull me down again.
No.
And I know that I have no home.
I can feel the pain take a hold again.
Tied to the ground.
In mounting shade.
My soul is bound.
And so it fades.
And I know that I won't escape.
My remaining faith is draped.
Like my hurt and my fleeting grace.
In this numbing empty space.
Elhomályosították
Valahol belső.
Azt még mindig elhomályosítják.
A sötétség visszatükröződik.
Erősebb a félelemnél.
Irányítást foglalok le hogy lélegezzem be ezt, végső nap.
Becsuktam az elmémet de amúgy is esem.
Nem.
És azt gondolom, hogy én teljesen egyedül vagyok.
Tudom érezni az esőt megint lehúz engem.
Nem.
És tudom, hogy nekem nincs otthonom.
Tudom érezni a fájdalmat megint vesz egy hajófeneket.
A földre megkötődött.
Felszállásban menj át.
A lelkemet összekötik.
Felszállásban menj át.
A lelkemet összekötik.
És tehát ez elhalványul.
És tudom, hogy nem fogok elszökni.
A megmaradó hitemet bevonják.
Kedveld a sebemet és a múló bájomat.
Ebben az elzsibbasztó űrben. |
