A tűz éjszakája
Magába foglaló világ melybe
A természet fonta a sorsod
Tanultad ezer hazug nyelven,
A fügefa csak fügét teremhet
Élni születtél nem istennek
Anya szült, kit megölt a bánat
Adott tüzet egy vadléleknek
S hitte az átölelt test sohasem fájhat
Mély, mély ez az érzés
belülről feszít kívülről eltakar
gyermek vagy kit az anyja altat
s én fogom kezed, őrzöm álmodat
de az álmot gyilkolja az ébredés
s a világ megsebzi homlokod
szemedbe vér folyt, eltűnt mi szép volt
hát könnyezni többé már nincs okod
Harci ménekkel indulunk. Új feltámadás
Gyehenna lesz a fekhelyünk .Új megváltás |
