Felszentelés
Már nem csak látom
Én értem is a világot
Nem csak az embert
A mindenhatóságot
Nincs test nincs lélek
Nincs megbonthatatlan egység
Testem csak hús a csonton
Mely megváltja öngyilkos álmom
S ha majd eljo a perc, hogy az életem
Saját kezemmel bobjam el
Bunöm az Isten szemébe köp
S keseru szívem örök békét nyer.
A tükörben hóhérom szemét látom
Bunös testem felszentelem
Bunök mocska a hamis kegyelet
Új utat vág s mossa kezem
A birtokolt világ kivet engem
Hol nincs erkölcs ott nincs remény
Hol az egyház minden gondolat ellen
Emberek vérével védi hitét
Kezemet szívemre teszem
S elhatalmasodik rajtam egy gondolat
Életem miden rezdülése
Mennyiszer bántott meg másokat
Várom a béke perceit
Hisz boldog tudom csak akkor leszek
Ha az élet kegyetlenségeit
A temeto csendje váltja fel. |
