Lehajtott fejjel
Végtelen kínom
Sikolyt tapaszt az égre
Harangok hangjára
Madarak reptére
Lelkemben érzem a
föld minden fájdalmát
Kínoknak kínját
A tétlenség átkát
Mögöttem egy hang
Egy sohasem hallott zsoltár
Halálos sebet ejt
Könnyektől edzet lelkemen
De ki az ki osztja a világ fájdalmát
Kínok közt égeti a lelkünk nyugalmát
Ki keres irgalmat az eltűnt álmokban
Ki talál kegyelmet egy gyermek sírjában
Egy álmot látok hol búzamezőn
Gyermekem rejti a vad ravatal
Elhalt letépet virág ajka
Már nem kérdez nem mesél
Hisz meglátta őt a halál két szeme
Gyönyörű áldozat bűntelen élete
Lelkét úgy tépte mint ezer vad állat
Az a gyilkos sírás már csendé nem válhat
Én alkottam én teremtettem
Vérben szültem könnyben temetem
Remegő kézzel lehajtott fejjel
Az elmúlás ágyát reszketve vetem meg | 
