Véristenkirályság
Szomorúan bolyongani
a rövid földi létben,
Ez lett a sorsod és te
tűrtél testben és észben,
Mindent, ami van, ami volt
s mindent, ami várt,
Egy ember aki él, vállal sorsot,
Tragédiát.
Rettegés, amit sokan
nem is sejtenek, te élted,
A föld egész virágzó szépsége
az ember zsákmánya lett
Zaj és bűz, tömeg és por,
szemét és fekély évszázadát éljük,
Az apokaliptika központja: a vallásos válság
Romokban hever az ősi véristenkirályság.
Mi a düh méhében fogant, a gyűlölet által vész el,
Állást foglal jelenkor ellen, rettentve testtel s ésszel.
Az emberiség, mely eldobta
az esélyt a megtisztulásra
Egy pillantás alatt
az erkölcsi modellt a mélybe ásta.
Az emlékek nyelvén üvölt
a keserűség és a fájdalom ,
A véres kezeddel töröld meg,
álmodó fáradt homlokod,
A szent szó által való misztikus
isteni magány, és elveszettség,
A vonzalom ellenállhatatlan,
kényszerít az élettelen mélység.
Hallgasd! Figyelmeztet az Apokalipszis bömbölése |
