Lapulok a fűben, így talán könnyebb lesz...
Csak lapulok a fűben, vörös szemekkel akár egy nyúl...
Csak lapulok a fűben, talán nem vesz észre senki sem...
Csak lapulok a fűben, amíg a szél le nem csitul...
Nem kéne így élnünk, de a sorsa mindenkinek le van írva...
Le van írva, de vajon ki firkálja basszam szájba...
Ez fáj! Az életünk mér dráma...
Miért van ez így? Könyörgöm Hozzád állj elém!
Éld át a kínt, amit nap, mint nap átél...
mindenki a papíron... lehet, hogy jobb, ha olvasom...
Csakhogy nekünk át kell élni mindent mi szaros tolladon kifér,
jöjj a földre érezd a bűzt mit Te teremtettél!
A fűbe lapulva várom a bíbor naplementét,
érzem a Nap erejét, ez még az enyém...
Miért van ez így, miért írja más az életünket
egy szaros papírra egy szaros tollal?
Én inkább csak, lapulok a, lapulok a fűben...
Lapulok a fűben, így talán könnyebb lesz...
Csak lapulok a fűben, vörös szemekkel akár egy nyúl...
Csak lapulok a fűben, talán nem vesz észre senki sem...
Csak lapulok a fűben, amíg a szél le nem csitul...
Copy Con Baby mégis táncot jár,
arca előtt a fű mégis mindent lát.
Látja az égen a saját csillagát,
látja, hogy a fénye elég halovány...
Ne szólj szám, még a végén valaki rám talál...
Jó ez így nekem, ugyebár...
A fűben a Copy Con láthatatlanná vált...
Életet nem kértem, de kaptam, köszönöm szépen...
A sorsom nem kértem, de megkaptam köszönöm szépen...
De hol marad az, amit valójában kértem?
Nincs igazság, ez az én véleményem!
Jobb nekem így, mert ha nem lát senki, sem
nem tudják, hogy élek, nem fognak bántani engem...
Sokan azt mondják, hogy ki kell tartani,
de én nem, én nem, én inkább csak...
Lapulok a fűben, így talán könnyebb lesz...
Csak lapulok a fűben, vörös szemekkel akár egy nyúl...
Csak lapulok a fűben, talán nem vesz észre senki sem...
Csak lapulok a fűben, amíg a szél le nem csitul...
Csak lapulok a fűben... nézem a naplementét...
senki nem lát, senki nem tudja, hogy létezem...
Jobb ez így nekem... jobb ez így nekem... |
