Szemgödrödbe túrhatsz. Rádvirradt az új nap.
Ma sem vár rád semmi. Nem is látod újnak.
Orrba vág a hajnal embertelen bűze,
Jövődért az alkarod ma sem tartod tűzbe.
Neoncsövek izzásától vörössé vált két szemed,
Évtizednyi verejtékben elúszott az életed.
Könnyben úszó ásítások, kialvatlan hajnalok,
Gépek monoton zajában rég elveszett sóhajok.
Étel szagú ajtód előtt átlagélet dorbézol,
Öklendezve köhécselsz a beléd tömött mosléktól.
Szánalmas könnyeidbe belefulladsz maholnap,
Élettelen, göthös tested komposztálják a holtak. |
