A minap egy reggelen korgó gyomorral arra ébredtem,
hogy unalmassá vált számomra
az egészséges és humánus ételek fertelmes bűze.
Elég a szójából!
Elég a korpából!
Elég a szójából!
Elég a korpából!
Van elég a hajamban!!!
Disznósajt!
Velős pacal!
Véres hurka
Pörköltszafttal!
A szavaimat tett követte. Lépteim a Vásárcsarnokba vezettek.
A Kálvin tér felé!
A Kálvin tér felé!
A Kálvin tér felé!
Imréhez a hét ujjú henteshez
Ki véres kézzel fogott velem kezet
És azonnal kiszolgált!
A legzsírosabb cupákokkal!
A LEGZSÍROSABB CUPÁKOKKAL!
Disznósajt!
Velős pacal!
Véres hurka
Pörköltszafttal!
Kezemben tepakolt nejlonszatyrommal elköszöntem Imrétől.
A zöldségesnél félrelöktem pár elvetemült vegetariánust
és a kijárat felé igyekeztem.
Utamat egy megtermett bernáthegyi állta el
Nosztalgikus szívvel kívántam meg a húsát!
Kamránkban a láncfűrész már bőszen sikoltozik,
Cimborám, a Böllér lázasan dolgozik.
Lemészárolt ebtetemek vonszolva a karámba,
Bőrkék, fejrészek és porcok disznósajtba darálva.
Terrierek nyüszítése tölti be a teret,
Kutyahússal tömik meg a jól kimosott belet.
Elégedett mosolyommal nyugtázom a napot,
Zsírban tocsogó torunkra meghívok egy papot.
A merev részeg cimborák az asztalnál züllenek,
A legnemesebb tenyésztők a jegenyén csüngenek. |
