Homály, hasztalanul kutatsz, fedi el az utat, melyen járunk,
Homály, s csöppnyi keserű íz:
Ez az élet, talán ez az élet nekünk.
Egy éj - s itt a régi varázs,
újra égő parázs van a szívem helyén.
Tudom, úgyis hiába futsz, utolérlek
S kigyúl egy fény valahol
A csók ez az édes gyümölcs, ami újra itt ég a számon.
A csók jajj ez a végzet
A csók ez a végzet
halál.
Tánc a hajad lobog engem reggelre vár a halál
talán -talán- hajad rubinpiros
lábad rubinpiros,
karod rubinpiros,
melled rubinpiros,
szemed rubinpiros,
vállad rubinpiros,
füled rubinpiros,
gyönyörű.
Ma még újra rámtalálsz.
Tánc, mely a halálba visz, ki az ki hisz a szerelemben?
E tánc, legyen újra ma sikk, vigyük újra ma sik-sikerre!
E tánc legyen végzet, halál. |
