Én vagyok a test a lélek te a fájdalom
A sorsokat forgató örök ártalom
Mely rég elásott titkokat hoz elő a mélyből
S új ördög születik az elátkozott méhből
Nincsen az az isten aki parancsolna nekem
Föld és meny ország helyett a pokolban a helyem
Mert így nem árthatok senkinek kit szeretek és óvok
Mint az utolsó kenet mit prédikál a szónok
Állj el az utamból nem vagyok a rabod
Amit teszel másokkal hát te is csak azt kapod
S ha feladod az egészet és nem küzdesz meg magadért
Szemet szemért, fogat fogért!
Nincsen az az isten aki parancsolna nekem
S nincsen olyan átok mely elvakítja szemem
Mert minden tettem az én döntésem
S törvényeimet majd sziklákba vésem! |
