Nem akarom folytatni
Csak békében nyugodni
Mert hiába állnak mellettem
Félek s már elvesztem
A magány magához ölel
S úgy érzem senki nem felel
Patetikus ez a gondolat
És nehéz minden egyes mozzanat
Üvöltenék mert annyira fáj
De hangom nem hallhatják
És könnyeim hiába hullnak
A gondolataim hiába dúlnak
Üvöltenék hogy Segítsetek!
De erőm fogytán nem segíthettek
Álljatok mellém kérlek
Csak ti vagytok nekem
Csak szerény támaszt kérek
Hogy elfeledhessem
A búnak minden gyökerét
Mi fejembe gyökeredzett
S fogjátok a két kezem
Hogy ne gyötörjön többé félelem
Testvéreim vezessetek, tovább az utamon
Cserébe semmi mást csak a bizalmam adhatom
Titkaim ti tudjátok
S a választ fülembe súgjátok
Üvöltenék!
Üvöltenék! |
