Csak azt tudnám, hová érkezem,
Ha testem kihűl, s eljön a végzetem.
Csak azt tudnám, mikor visznek át,
Azon a folyón, amin csak a ladik jut át.
Csak azt tudnám, milyen hosszú az út,
Amely az ismeretlenbe húz.
Csak azt tudnám, fájdalmas a vég,
Vagy csak rám tör az álom, mely tart örökké.
Oh, add meg hát, hogy birtokoljam mindezt a tudást! (x2)
Csak az tudnám, hogyan lesz az a nap,
Mikor megáll a szív, és nincs több akarat.
Csak azt tudnám, reggel vagy este,
És marad-e idő a felkészülésre.
Oh, add meg hát, hogy birtokoljam mindezt a tudást! (x2)
Kérlek, kérlek, szabadíts meg!
Néha nem bírom, néha nem tudom ezt tovább! (x2)
Csak azt tudnám, milyen a pillanat,
Mikor a lélek távozik, s újra szabad.
Csak azt tudnám, hogyan érek át,
Azon a nagy kapun, ahol véget ér a világ.
Oh, add meg hát, hogy birtokoljam mindezt a tudást! (x2)
Kérlek, kérlek, szabadíts meg!
Néha nem bírom, néha nem tudom ezt tovább! (x4)
(szóló)
Ha volna valaki, akinek elmondhatnám,
Hogy fojtogat ez az érzés, mikor összeér nap és az éj,
Mikor hirtelen csend lesz, és elhallgatnak a madarak.
Még a szél sem süvít, de nem adom fel, nem adhatom fel!
(szóló)
Kérlek, kérlek, szabadíts meg!
Néha nem bírom, néha nem tudom ezt tovább! (x4) |
