Megbukott harcosok,
Szerencséjük elfogyott,
Lelkükben üres tér,
Az életük már csak ennyit ér.
Ennyit ér a szenvedés,
Ennyit ér a menekvés,
Ennyit ér az a fagyos tűz,
Ami bennük ég, s a túlélésért küzd.
Megbukott az angyalod,
A büntetést most megkapod,
Ha elfojtják a felkelést,
Végül beléd tolják a kést,
A végzet téged is megtalál,
A pokol is tárt karokkal vár,
Bűneiddel ma ott fönn senki meg nem szán,
Itt, a vesztesek oldalán.
Vérzik a föld, és tombol az ég,
Fentről villám sújt le rám.
Itt van a vég, s már megjelölték
A nevemet a sátán listáján.
Elvisz az ár, elsodor a szél,
Látom, a bestia enni kér,
Az árból nincs mit alkudni már,
Az életünk ennyit ér.
Nem bízom senkiben,
Nehéz kő van a szívemen,
De hullhat rám a jégeső,
Mindig velem lesz az erő.
A félmegoldás most nem segít,
A harci láz már szétfeszít,
De kétélű a fegyvered,
S végül úgyis felzabálják a lelkedet.
Vérzik a föld, és tombol az ég,
Fentről villám sújt le rám.
Itt van a vég, s már megjelölték
A nevemet a sátán listáján.
Elvisz az ár, elsodor a szél,
Látom, a bestia enni kér,
Az árból nincs mit alkudni már,
Az életünk ennyit ér.
(szóló)
Vérzik a föld, és tombol az ég,
Fentről villám sújt le rám.
Itt van a vég, s már megjelölték
A helyemet az út túloldalán.
Elvisz a szél, elsodor az ár,
Érzem, a bestia minket vár,
Az árból nincs mit alkudni már.
Vérzik a föld, és tombol az ég,
Fentről villám sújt le rám.
Itt van a vég, és másnak adják
A szerepet a végzet színpadán.
Elvisz az ár, elsodor a szél,
Látom, a bestia enni kér,
Az árból nincs mit alkudni már,
Az életünk ennyit ér.
Az életünk ennyit ér,
A szaros kis életünk ennyit ér. |
