Messzi láng, gyenge fénye
Remeg felém, kísér tovább.
Mögöttem jár, s a halvány fényben
Szememben él a szürke táj.
Emlékként csak a szívnek fáj
Ha színtelen a világ.
Ami mélyen őrzi a fény titkát
A csillogó szivárványt.
De egy tiszta kéz melegsége
Színeket rejt, s a palettán
Ott a szívnek minden árnya,
A sötét kín s a fénylő vágy.
Hát fess új hajnalt, hulló csillagot
S alkonyt, ami zár.
De ne hagyd szívemben összetörve
A csillogó szivárványt.
Mert nem éreztem már a vörösnek izzásását,
Aranyt a hajnalon át,a fekete fájdalmát,
A zöld kevély szavát, a kékség ringását,
Fehérnek vígaszát, a bíbor mély álmát.
Mert nem éreztem már a vörösnek izzásását,
Aranyt a hajnalon át,a fekete fájdalmát,
A zöld kevély szavát, a kékség ringását,
Fehérnek vígaszát, a bíbor mély álmát. |
