Hogy lesz e holnap még kín és isteni zord ítélet
Vagy elmúlhat az ég így, így vetve mindennek véget
A kiátkozott szívek helyén már utat tört a bánat
Az üdvözítő csókja híján elmúlásra várnak
De a megfeszített nem beszél, pedig álmok kísérik hangját
Elhaló, hazug és üres szavak űzött lelkek száján
Ezredvégi jóslatokból millióknak ígéret
Szavait epedve ismételve könnyítve meg a létet
Ó mondd, hogy bűnöm súlya sóhajként elszáll
Áldott fényed útján
Add hogy alvó gyilkos ösztöni mérgem
Szunnyadjon tovább
Romlás közt is kérlek, halljam mindig
Elmém tiszta hangját
Add hogy csókok közt és kételyek szárnyán is
Emlékezzem rád
Halott eszményképek mögöttünk hagyva várnak
Hogy egy újabb kor majd egy új alakban imádattal lássa
Elkárhozott szentek várnak az utolsó órára
Mikor a szívekben majd újralobban a Gyehenna tűzének lángja |
