Önfényben öntudatlanul zajlik a lét
Kebléhez kígyókat szorít
mennydörög az Ég
És ezer sebből fáj, ha reménye mind elszáll
Romlatlan húsokon belül
haldoklik a lét
Dicsértessék az Isten
elég pénzért
Ha ezer sebből is fájt
hitemre új nap várt
Minden rám dobott kő
kenyérként hullott rám
Onnan már nem volt száz új ígéret
Engem várt
Reszket a kíntól a lélek
Figyelj rám... Van egy szó...
Öleld át... Az utolsó...
Itt vár...
Ő lesz majd mindened belül
Rád ragyog a fény
Kínjával újra megfeszül
Megtisztul az Ég
Ha ezer sebből is fáj
malasztja rajtad már
Az Ő szívében tör
A tiédben árulás
Innen már nem lesz száz új ígéret
Téged vár
Reszket a kíntól a lélek
Figyelj rá... Van egy szó...
Öleld át... Az utolsó...
Itt vár... |
