Jártam az úton, mit keresztfák kísértek.
Jártam a földön, ami még megmaradt.
Jártam a réten, hol tankok legeltek.
Jártam az erdőt, hol nincs többé vad.
Éltem a városban bűnben és mocsokban,
Elhagyott falvakban kutyák között.
Háltam az ég alatt csillagos sátorban,
Temetők halmain. Rácsok mögött.
Láttam egy kisfiút, szemével könyörgött.
Láttam az anyját, tükör előtt állt.
Láttam az apját, parancsra nevetett,
Parancsra aludt és parancsra várt.
Hallottam szónokot, mind harcról locsogott.
Hallottam költőt, a kocsmában sírt.
Hallottam prófétát, őszintét, szerényet,
Becsapott mindenkit, akit csak bírt.
Nincs semmim, mit másokra hagyhatnék.
Nem vagyok bölcs vezér. Nem vagyok szent.
Néha még álmodom. Már nem félek.
Eddig még bármiben hittem is, mind tönkrement |
