A rabomobil Aszódon állt meg,
Az intézet az állomásnál volt.
Pillantás a kerítésre rögtön:
Ez nem lánynevelde, hanem börtön.
Harmincöten vagyunk a csoportban
Tizennégytől tizennyolc évesig.
Vannak fehérek, barnák vegyesen,
Így állunk a sorban egyenesen.
Dolgozni kell egész nap a mezőn.
Aki nem dolgozik, ne is egyék.
A felügyelő röhögve szólt rám:
Kapálj, kölyök, jobb az, mintha lopnál!
Élni pocsék, de szökni jó!
Minden nap vittek ásni a sarat,
Túrni a földet, nyelni a mocskot,
Tűrni, hogy ütnek, tűrni az átkot.
Nehéz volt, de tudtam, hogy mire várok.
A smasszernek gyakran volt nagydolga,
Már jó régen tönkrement a gyomra.
Leléptünk. Most nem vétettem hibát:
Kívülről rázártam a latrinát. |
