Hamburg német kikötőváros.
Az én tanyám a Reeperbahn.
Egy fillér nélkül lógok itt,
Káromkodok magyarul nagyokat,
Egy szőke kurva nevet rám:
Hé, beszélgessünk egy kicsit!
Ott és így ismertem meg Angélát.
Három éve itt dolgozott.
Két svéd matróz után felvitt,
Megfürdetett, megetetett, megölelt.
Az első volt az életemben,
Aki nekem hitt.
Együtt maradtunk, szerettük egymást.
Rossz melóvel keresett jól.
Pénzt, piát és port is hozott.
Megkapsz minden jót, amit ismerek.
Utazzunk és felejtsünk, szólt,
És belőtte nekem az első adagot.
Ő minden áldott nap szúrta magát.
Sokat röpült, egyre fogyott.
Két éve csak a drogért élt.
Kértem, szálljunk ki, amíg nem késő,
Elhagyom, ha nem áll le végre.
De mindig vele mentem, ha kért.
Nem volt rajtunk se ruha, se bélyeg,
Köszöntem a Szerencsének,
Szerettem állatot, embert.
És talán éppen a legszebb útról
Nem jött vissza, de úgy érzem,
Boldog volt, amikor elment. |
