Pokolfajzat
A bukott angyal, a szemedbe néz
A jel a bőrödbe égett, akármerre mész
Nem érted a lényeget, hiába nézel az égre
Eladtad már a lelkedet, elcserélted az éjre.
Kárhozott lélek, lassan megöl
Elemészti lelked, tested kihűl
Forró tüzes hajnalon, ha pezseg a véred
Merre tovább nem tudod, eladtad már az éned.
Vérző égbolt, árnyék világ
Síró angyalok, vérző napsugár
Szétnyílt a föld a lábad alatt, pokolnak izzó képe
Sötét falka, ködös elme, holtak véres népe
Fent a fényben, égi béke
Lentről nézed, a pokolnak vége
Hiénák szívják véredet, halálba menekülsz
Pokolfajzat csak röhög rajtad, ha ellenszegülsz.
Arcodba nevet, a végzeted
Homály fedi, az életed
Árad feléd a gonoszság, hurok van a nyakadban
Szátnyas ördög kezében, majd pokol képe agyadban.
Refr.:
Pokolfajzat, ördögi lény
Szárnyas angyal, kihunyt a fény. |
