Egy őszi éjszakán,
egyedül sír egy lány,
vágyik egy fiu után,
remeg az álmok taván.
Ült a fiu a parkban,
egy lány sétált halkan,
megérezte az illatát,
azóta övék a világ.
Egymáshoz simul, fiú és lány,
összefonódtak az álmok taván...
Szörnyűséges a magány,
egyedül maradt a lány,
a fiu többé nem tér haza,
emlékét örzi az álmok tava..
Egy élet gyorsan elszaladt,
az emlék örökre megmaradt,
a fiu nem tűnt el végleg,
az álmok taván, ők is egy történet..
Szörnyűséges a magány,
egyedül maradt a lány,
a fiu többé nem tér haza,
emlékét örzi az álmok tava..
Szörnyűséges a magány,
egyedül maradt a lány,
a fiu többé nem tér haza,
emlékét örzi az álmok tava..
|
