Én nem akartam ilyen lenni, a világ tett ilyenné,
a szívemből eltűnt minden álom, te tettél ilyenné.
Kiégett bennem, az álom és a remény,
egy üres szoba a szívem helyén,
és nem, és nem változik meg,
soha nem, csak ha ittmaradsz velem.
Ref.:
Nemtudom miért van ez velem,
gyere és fogd a két kezem,
együtt menjünk innen el,
ahol a válaszra, nem kérdés felel.
Csak kinézek az ablakon, a hatalmas semmibe,
én sosem láthattam bele, az emberek fejébe.
Üres szobák mindenütt, amerre visz az utam,
zárt ajtókba ütközöm, s a kulcs nem nálam van,
és nem, és nem változik meg,
soha nem, csak ha ittmaradsz velem,
ha itt maradsz velem...
itt maradsz velem...
csak velem. |
