Aludj fiam szépen,
Oly késõre jár.
A szél most lenn a téren
Senkit nem talál.
Veled alszik a város, és álmod õrzik a fák,
Puha, lágy takaróját az éjjel teríti rád.
Aludj fiam szépen,
Hisz elfáradt a Nap,
De holnap fenn az égen
Új erõre kap.
Neked oly sokat ígér, sok szépet hoz a jövõ,
Ami még ma csak álom, neked az mind elérhetõ.
Nem kell több szó jó anyám,
Ha körülnézek, látom, mi vár rám.
Mért gondolod rólam, hogy mindezt elhiszem,
Ez a mese így túl szép nekem.
Mért kell abban bíznom, hogy más lesz majd a sorsom,
Vékony, korhadt ágban mért kell kapaszkodnom?
Aludj el most kérlek,
Aludj kisfiam.
Nem érhet baj téged,
Mért vagy nyugtalan?
Neked ébred a hajnal, s az út szélén a virág,
Sose zárd be a szíved, és jönnek majd a csodák.
Nem kell több szó jó anyám,
A hallgatással többre mész talán.
Mért kívánod tõlem, hogy behunyjam szemem,
Ezt meg kell még értenem.
Elég volt az idõ, amit itt töltöttem én,
Hogy elvesszen belõlem minden csepp remény.
Akármerre indulsz, tisztán látható,
Hogy a te utad nem járható.
Vár e hitvány játék rám osztott szerepe,
Nem óvhatsz meg engem, értsd meg végre... |
