Egyszerû az egész,
Itt vagyunk és kész.
Hódolat,
Hogy ébreszt a Nap,
S hogy épp te élsz.
Nagyszerû és merész,
Mit ránk hagyott a mesteri kéz.
Fogadd el,
Ha igazán kell,
És ha így teszel, mindent elérsz.
S ha mégis elfog a félelem,
Hogy minden álmod esélytelen,
Kérõn nézel az égre fel,
De onnan téged senki nem érhet el.
Jól tudom, mily nehéz
Tenni azt, mit kíván az ész.
E végtelen
Tengeren
Bármerre indulsz, magadhoz érsz.
S ha mégis elfog a félelem,
Hogy minden álmod esélytelen,
Kérõn nézel az égre fel,
De onnan téged senki nem érhet el.
Majd egy szép napon azt is megérted talán,
Hogy ki néz vissza rád tükröd fényes ablakán.
Egyszer majd megéred tán. |
